2014. december 25., csütörtök

5.rész ~ Család

 Hello emberkék! ˘˘
Kinek mit hozott a karácsonymanó?:3
Én is "kedveskedem" nektek egy új résszel, amit az egyik legjobb barátnőmnek ajánlok! <3
Szeretleeek! :'3
Ps.: Nagyon remélem, tudod, hogy rólad beszélek Blanka!! :D
Visszatérve rátok, ha tetszett, iratkozattok fel, kommenteljetek, és minden ilyesmi! :)
Lots of love guys!<3

-Tshő Blöki! Na figyi, az van, hogy itt állok a reptéren, egy nyomorult taxi se jön erre, ami igen érdekes, főleg, hogy egy kicseszett repülőtéren vagyok, ahol sok az ember! - Faith néha elég idegbeteg, főleg ha felhúzzák az agyát. De ezért imádni való. Ha bezsong, le se lehet lőni, addig hajtja magát, amíg el nem éri, amit akar.
-Békesség Cica! Ez burkolt célzás akart lenni arra, hogy menjek érted? - meg sem vártam, amíg válaszolt, azonnal lehúzódtam az út szélére, és megfordultam.
-Talált, süllyedt. Kábé mikor érsz ide? - szinte láttam, ahogy az egyik szőke tincsét tekergeti, plusz hallottam a rágógumi csattogását a telefonban.
-Pár perc. Anyuékhoz indultunk, szerencséd van. Viszont, mi a nyuszifüle miatt vagy itthon? Nem csak jövőhéten jöttél volna? - megálltam egy zebránál, és megvártam, míg egy anyuka a hármasikreivel átmegy az út túloldalára. Bele se merek gondolni, milyen lehet három gyerekkel. Nekem néha még Angelina is sok, attól függetlenül, hogy áldott jó természete van, még ki tud idegelni.
-Ne is mondd! Azok a nem normális idióták kizártak a versenyből ma reggel. Fel tudod ezt fogni? Kizártak! Engem! Az eszem megáll, komolyan. - itt pedig egy körülbelül 11 szavas káromkodást szavalt el, emelt hangerővel, amit nem szeretnék leírni. Azonban az emberek arcát annál szívesebben megnéztem volna.
-Mit csináltál te diló? - nevettem fel, és megálltam a főbejáratnál.
Ott ült. Csak a táskája volt nála, ami bizonyította, hogy sietősen távozott. Valószínűleg, felforrt az agyvize, és mindent otthagyva ült fel az első ide tartó gépre. Már meg sem lepődöm. 22 év alatt, kiismertem. Már azelőtt tudom, hogy mit fog csinálni, vagy mondani, mint ahogy ő maga tudná. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem tud meglepetést okozni. Sőt! Mikor azt hiszem, nem csinálhat nagyobb baromságot, mindig beújít valamivel.
Ez a Faithizmus. Sajnos, nem gyógyítható. De jobb is.
Faith
-Na végre! Kezdtem unni, hogy a negyvenes fószerek mind csorgatják a nyálukat. - fürgén feltápászkodott, majd szó szerint a nyakamba ugrott.
- Annyira hiányoztál Ro! Ijjá, ha tudnád mennyi mesélni valóm van! Tök fura, hogy órákat beszélünk telefonon, mégis élőben sokkal jobb elmondani. Alig várom, hogy April is itt legyen! Találkoztam egy totál sötét sráccal, mármint nem agyilag, érted. Szóval, úgy volt, hogy nagyban sétálok a Louvre felé... - csak beszélt, beszélt, és beszélt, amit nagyon szívesen hallgattam volna, ha nem várt volna Lina a kocsiban, - attól, hogy aludt, még utáltam egyedül hagyni - plusz anyuék is vártak.
-Nyugi Faith! A kocsiban mindent elmondhatsz, de most menjünk, anyuék várnak. - pöppet eltorzult az arckifejezése - utálta, ha félbeszakítják. Viszont belátta, hogy igazam van. Tényleg nagyon mesélni akarhatott, ha ezt ilyen gyorsan kijelentette.
Megfogta az egy szem táskáját, és beszálltunk a kocsiba. Már éppen kérni akartam, hogy folytassa amit elkezdett, de nem volt rá szükség, tudta mit kell tennie.
-Ott tartottam, mielőtt valaki - itt elég csúnyán nézett rám - félbe nem szakított. Szóval, sétálgatok a Louvre felé, látok valami fekete izét, mondom magamban, mi a fene lehet, megnézem, max megesz. De nem evett meg, mert hát az emósok nem kannibálok asszem'. A lényeg az, hogy megvan a száma, mert mondtam, hogy van egy góth barátnőm, erre mondta hogy a fél karját odaadná egy ilyen lényért, erre én rávágtam, hogy ha valamit elbasz, garantáltam mind az öt végtagja hiányozni fog. Mire, visszakérdezett, hogy miért öt tag. Így visszagondolva, lehet, hogy mégiscsak sötétebb belülről, mint kívülről. Mindegy, jelentőségteljesen ránéztem a nadrágjára, ami megjegyzem, kicsit szűkösnek tűnt. Ezután elszaladt. - itt értetlenül rám nézett, mintha annyira furcsa lenne. Bár...hagyjuk.
-Végül is, megértem szegény srácot. Megfenyegetted, hogy leamputálod a tökeit, még jó hogy beijedt. Viszont azt csodálom, hogy nem futottál utána. Kifejezetten fejlődésképes vagy. - pillantottam rá, egy ravasz mosollyal. Róla még tudni kell, hogy szívesen kergetőzik, ha úgy érzi, nincs lezárva egy téma, de a másik fél lelép.
-Akartam. Viszont, előtte pár perccel vettem ezt a szépséget. - itt lemutatott az orbitálisan nagy sarkakkal rendelkező cipőjére. -Egy ilyen gyönyörűségben csak nem fogok egy félős borz miatt rohangálni, mint egy töketlen mókus - ingatta a fejét rosszallóan, én pedig kiröhögtem szegénykémet. Azért, biztos nem lehetett kellemes.
-Értelek. Viszont, egy valami érdekelne...
-Mond Blöki!
-Mi a halált csináltál, amiért kitiltottak?
-Betörtem az egyik lovász orrát. Letapizta a seggem, plusz kevesebb répát adott Hendysa-nak. - rántotta meg a vállát.
Egyetértettem vele. Említettem, hogy ő nem tud veszteni. Azonban, inkább elviseli a vereséget, minthogy megalázzák, és ezért nem lehetett hibáztatni. Ő tipikus az a nő, aki nem fél megtenni amit kell. És ha ehhez kizárták, neki teljesen megérte.
Lassan parkoltam le apuék háza elé, ahol a szüleim már az ablakból lesve figyelték az utcát...
 *~*~*~*~*~*~*~*~*~*
Gyorsan pattantam ki az autóból, és ugrottam a szüleim nyakába.
- Sziasztook! - ölelgettem meg őket, hisz már két hete nem is találkoztunk. Átlagosan, minden héten lejövünk, viszont a múlt héten nem fért bele az időbe.
- Szervusz Drágám! - köszöntött anyu, és össze-vissza puszilgatta az arcom. Nevetve soroltam át apához, aki csak kulturáltan megölelt, és adott két cuppanósat az arcomra.
Már éppen akartam indulni Lináért, amikor Faith már a kezében hozta az alvó csöppséget.
- Madison! De örülök, hogy látlak! - anya még "türelmesen" megvárta, míg átveszem Angelinát, aztán szegény Faith is az áldozatává vált. Na persze ezt az említett cseppet sem bánta.
Anya oda meg vissza van Faithtől és Apriltől. Ugyan úgy imádta őket, mint engem, és mivel ők szinte a testvéreim, ez sosem jelentett problémát. A két leányzó szülei is jóban vannak az enyémekkel, az anyák szinte egy-két hetente összeülnek pletyizni, míg  az öregek pókerezni járnak össze.
Apával is köszöntek, majd szépen beballagtunk, Angelinát pedig bevittem a régi szobámba, ahol aludni szokunk, ha ott vagyunk.
Lefektettem, betakargattam, majd elsöpörtem az arcából egyenes, barna haját. Ezt egy halk szusszanással konstatálta, majd elfordult, teljesen a takaró rejtekébe menekülve.
Mosolyogva sétáltam vissza a társasághoz, ahol anya megbotránkozott, valószínűleg a kizárás körülményeit kifogásolta, apa állán pedig kidagadt egy ideg, ami bizonyította a teóriámat, miszerint ideges.
- Josh, Emma, nyugalom! Megoldottam! - mosolygott Faith a szüleimre, akiket ez egyáltalán nem nyugtatott meg.
- Feljelentetted legalább? Madison, ez nem játék! Lehet, hogy neked nem esett bajod szerencsére, de más lányok nem képesek megvédeni magukat! - dörmögte apa.
- Tisztában vagyok vele, ezért szóltam az egyik szervezőnek, mielőtt kitiltottak. Biztosítottak róla, hogy nincs maradása, szóval nyugalom!
Mindkettőjükön látszott, hogy megnyugodtak. Mióta velem megtörtént az a dolog, nagyon komolyan veszik az ilyesfajta dolgokat. Számtalan erőszak ellenes csoportnak adományoznak, sőt! Néhánynak még tiszteletbeli tagjai is.
Próbálják felhívni arra a figyelmet, hogy attól, hogy más emberekkel, vagy hozzátartozóikkal még nem történt meg, még nem jelenti azt, hogy nem is fog. Önmagukat veszik alapul, hogy ilyen szinten ők sem folytak bele a dolgokban, Lina előtt.
Én őszintén tisztelem őket ezért, csak nem értem értelmét néhány dolognak, hiszen sok nő fél tenni a dolgok ellen, nem mer felszólalni. Félnek, hogy miután segítséget kértek, az nem ér el hozzájuk időben, és már késő lesz.
A csoportok nagy része, túl feltűnően akar segíteni, és így nem csak a bántalmazottak figyelmét hívják fel, hanem a bántalmazókét is.
- Rose! Hahó! - húzogatta a kezét  szemem előtt Faith.
- Hm? - varázsoltam gyorsan mosolyt az arcomra.
- Csörög a telód - vigyorgott rám, amitől őszinte kacagás tört elő belőlem.
-April az, felveszed? - nyújtottam felé a telefont, mire megköszörülte a torkát.
- Üdvözlöm! Itt Ms. Rose Agyturkász Trumble személyi asszisztensének kutyájának, a szerelmének az ősellenségének, a vacsorájának, a gazdájával beszél, miben lehetek szolgálatára?
Telefonon keresztül is hallottam April kacagását, és biztos vagyok benne, hogy egy szót nem értett a mondatból, velem együtt.
- Faith! Úristen, itthon vagy? Miért nem szóltál? Hol vagy most? - hallottam boldog hangját. Elmutogattam Faithnek, hogy kimegyek a konyhába, ugyanis a szüleim csendben leléptek.
- Na, végül kiderült, hogy hol is van a tojás? - nevettem fel.
- Jó hogy mondod! - kiáltott fel anyám, majd az arcomba nyomott egy fényképet. Gondolom, erről beszélhettek a telefonban, ahogy a hűtőnkben kutakodok.
- Na mármost. Látod azt ott? Az ott a tojás. És nem a majonéz! - nézett csúnyán apára. - Igazam van, vagy igazam van?
-Hát... - komolyan, felnőtt emberek,és úgy néztek rám, mintha valami hiperszuper, űbermenő akármit adnék annak, akinek igaza van.
- Ez nem tojás - hirtelen apa felkiáltott, de le kellett lomboznom a kedvét. - És nem is  majonéz.
- Mi? - mindketten egyszerre kapták ki a kezemből a képet, és nézték, mintha többet látnának rajta, mint eddig.
- Akkor mégis mi  fene ez? - vakargatta a fejét apa.
- Az kosz - jelentettem ki.
-Micsoda?? Kislányom, azt állítod, hogy piszkos a konyhám? - tette csípőjére a kezét anya, és haragosan nézett rám. Hiába vagyok a lánya, ezt még nekem sem nézné el.
- Dehogy! A gép lencséjén van egy folt, ami a  fél képet elfoglalja, ha jobban megnézitek - mutattam a kép fekete felére, ami eléggé szembetűnő. Legalábbis nekem.
- Ez hogy a csudába került oda? Josh, ez eddig is itt volt? - hitetlenkedett anyám.
- Meglehet... nem nagyon néztem a képet - gondolkozott apum.
5 órával később
Összefoglalva az eddig történteket.: beszélgettünk, nevettünk, Lina felébredt, ettünk, társasoztunk, megint beszélgettünk, aztán fociztunk az udvaron. Az utóbbi anya (!) ötlete volt, miszerint olyan jó móka lehet. Aha, csak nem gondolt  következményekre.
Fél órán belül már elterült a fűben, és szó szerint lihegett. És ezt úgy, hogy kapus volt.
Nevetve kucorodtam oda hozzá, míg ő pihent, én néztem hogy a másik három harcos, hogy küzd. Faith és Lina egy csapatban voltak, míg apa volt ellenük egyedül. Tudni kell, hogy apa profi volt, sorba lőtte be a nagyobbnál nagyobb gólokat, azonban egy csúnya térdkalács műtét után fel kellett adnia a focit. Így lett edző. Nem terheli meg magát túlságosan, mégis közel van ahhoz, amit a szíve súg neki.
- Figyelj, Rose.. - nézett rám anya.
- Igen?
- Szóval, Angelina születése óta, nem igazán ismerkedsz férfiakkal és...
- Anya, kérlek! Ezt már megbeszéltük! - sóhajtottam. - Jól megvagyunk magunk is, ha pedig Linának mindenképpen apafigurára van szüksége, akkor ott van apa. Amúgy is, 22 éves vagyok, egy 5 éves gyerekkel, ki az az idióta, akit érdekelnék így?
-Kicsim! 22 éves, gyönyörű, okos nő vagy, egy imádni való kislánnyal. Ha valakit ez nem hoz lázba, az meg sem érdemel titeket.
- Anya, a lányod vagyok, Lina az unokád, egyértelmű, hogy túl elfogult vagy velünk kapcsolatban - mosolyogtam rá szelíden, majd megszorítottam a kezét.
- Tudod, apáddal mindketten iszonyatosan önfejűek, és akaratosak vagyunk. Így nem tudom felfogni, hogy tehetsz túl rajtunk! Neked, elméletileg egy szelíd, befolyásolható lánynak kéne lenned, erre tessék! - nevetett el, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szeretlek, anya! - dőltem a vállának.
- Én is Drágám! - simogatta meg az arcom.

8 megjegyzés:

  1. Imádtam! Fantasztiikus volt a rész! *-* Nagyon várom a kövit! <3 Madison (mert ugye én nem hívhatom Faith-nek ;DDD) személyisége nagyon bejön, tök jó! :)) Bocsi h az előző részhez nem komiztam csak nem voltam internet közelben, de az is szuper volt (mert most olvastam el azt is)! <3
    xxNiké

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ui.: KELL AZ A GYÖNYÖRŰ CIPŐŐŐ!! Van egy hasonlóm, csak kicsit kisebb a sarka (mániáim a magas sarkak), de ez sokkal jobb! *--* (Megveheted ám nekem! ;DD)
      xx

      Törlés
    2. Nagyon koszonom!:3
      Faith (mert nekem szabad, haha :D ), szemelyisege nem vokt nehez, mert egy nagyon kedves baratnomrol mintaztam:)
      Semmi baj, orulok, hogy itt vagy ^^
      Ps.: Nekem is baromira bejon az a szepseg *-* Majd lebeszelem Faithel, hogy passzolja at neked:D ♥
      xx

      Törlés
  2. ASDFGHJKLÉÁŰŰŰŰŰŰŰ
    Ui1.: Annyira kvajó, hogy nagyon.
    Ui2.: És Aprilnél nincs jobb.:D
    Ui3.: Nagyanyád vótam. Puxi!!!!!!!
    <3

    VálaszTörlés