2014. december 22., hétfő

3.rész ~ A törénet egy kis darabkája

 Ahoy!
Iszonyatosan sajnálom, de ha lehet nem részletezném a késésem okát, csak tőszavakban.
Tanulás, Vámpírnaplók, lustaság, és felvételi.
Azonban, ma kiteszek két részt, holnap még megpróbálok írni, aztán 24.-én is szerencsét próbálok.
Ha nem jelentkeznék karácsonykor, előre is boldog ünnepeket, és újévet!:)
Aztán nem lerészegedni! ;)
Nem húzom tovább az agyatok, itt az 5.rész.:)
Hupsz:$

Szeptember 7. szombat

Zayn Malik szemszöge
-Jóóóóó reggelt álomszuszék! - hirtelen leborultam az ágyról, mert valami éles, és kifejezetten fájdalmas hangot hallottam közvetlenül a fülem mellett.
-Mi a fasz?! - lassan kászálódtam fel, és próbáltam a szememmel kiherélni azt a két idiótát, akik egy kicseszett sípot fújtak a "tiszteletemre".
-Mit akartok? - visszamásztam a fekhelyemre, azonban a próbálkozásom, miként megpróbálom kizárni a külvilágot, sikertelennek bizonyult.
-Nos, úgy gondoltuk, hogy mivel kezdesz egy begyöpösödött, szeretethiányos... - kezdte Louis.
-Viagrára szoruló vénemberhez hasonlítani... - folytatta Harry.
-Ezért kicsit megmozgatunk! - ezt már mindketten ordították, mint valami csatakiáltást.
Ezek ketten hülyék, esküszöm.
-Maradjatok már! Hajnali öt óra van... - amint tudatosult bennem, hogy mégis mennyi az idő, egy fájdalmasat nyögve temettem a párnámba az arcomat.
-Gyerünk, elmegyünk futni! És nehogy azt hidd, hogy most lerázhatsz minket! Mert ha ma nem jössz, holnap még korábban keltünk, és így tovább. - ígérgette Louis, de valahogy hajnalok hajnalán nem volt kedvem ehhez hasonló szarságokhoz.
-Ha végeztetek, végre eltakarodtok innen? - nem érkezett válasz, zörögve és csörömpölve mentek ki a szobából, és remélhetőleg a házból is eltűntek.
Még hogy futni! Még levegőt venni is nehéz másnaposan...
Próbáltam visszaaludni, de nem jött össze. Lassan kecmeregtem ki az ágyból, és durva fejfájással indultam a konyhába. Aszpirin kereső hadjárat, első felvonás.

Liam Payne szemszöge
-Daniella, igazad van, de...
-Nem! Nem értelek Liam, miért csinálod ezt? Miért titkolózol? Szóltam valaha egy rossz szót is azért, mert alig látjuk egymást? Vagy mert a hangod már csak telefonon keresztül hallom? Talán, mert a netről kell megtudnom, mi van veled? Szólj, ha tévedek, de én úgy érzem, hihetetlen türelemmel voltam hozzád!
-Kérlek, had magyarázzam meg!
-Ugyan! Felesleges. Szóval, Sophia, mi? Hát jó. A te döntésed. Viszlát, Liam. - letette! Ilyen nincs! Miért kell ilyen makacsnak lennie? Mi a francnak nem képes meghallgatni? És miért szeretem benne ezeket az idegesítő szokásokat?
Tegnap, átkozottul összevesztünk. Méghozzá azért, mert találkoztam egy régi osztálytársammal. És természetesen, a média számára az már egyet jelent azzal, hogy megcsalom Danit, titokban elveszem Sophiát feleségül Vegasban, aztán meg Mexikóban illegális lámatenyésztő leszek, hogy eltudjam tartani azt a féltucat gyereket, akik még csak nem is hasonlítanak rám. Bravó!
Velem van baj, vagy ez tényleg normális? Lassan én is követhetem Niall-t és Zayn-t a dilidokihoz.
Francba.

Louis Tomlinson szemszöge
Valami puha dolog cirógatta az arcom, amihez apró kuncogások társultak, ahányszor vágtam egy grimaszt.
-Ideje felkelni, Louis! - édes hang, puha bőr, felháborítóan gyönyörű arc. Igen, ő Eleanor.
-Nem akarook! - nyafogtam, mint egy kisgyerek, csak hogy nevetni halhassam.
-Ne gyerekeskedj, elvileg egy érett, erős férfi vagy, nemde? - hmm...azt hiszi sértegethet?
Hirtelen kerekedtem felé, amit egy meglepődött sikollyal fogadott.
-Higgy nekem, nálam férfiasabb férfit nem ismersz. - végighúztam az orrom az álla vonalán, egészen le a nyakáig.
-Akkor, Mr.Férfias Tomlinson, hajlandó felkelni? - csillogott a szemében a jókedv, és az a huncut mosoly ott bujkált a szája sarkában, mint mindig, amikor játszhat velem.
-Lássuk csak...Keljek ki a pihe-puha ágyikóból, amikor maradhatok is, ráadásul egy hercegnővel? - kinyújtottam a karom, jelezve, hogy hajtsa rá a fejét, amit szívesen megtett. Átkaroltam, és a derekát kezdtem el simogatni, miközben szemeztünk.
-Hova tűntél az éjjel? Arra keltem, hogy elfértem az ágyon. Furcsa volt, hogy nem kell megverekednem a területért.
-Harry-vel megpróbáltunk egy kis életet verni Zayn-be, de nem igazán volt eredményes - elnevette magát, majd lágyan megcsókolt. Nem volt követelőző, sem sürgető. Csak aranyos, és biztató.
-Jól értem, hogy életet akartatok verni belé? Ezt hogy is kell elképzelni? Fogtátok magatokat, és nekiestetek, vagy mi?
-Dehogy! Olyan vakmerőek azért nem vagyunk. Próbáltuk rávenni, hogy menjünk futni, de olyan, mint döglött lóval kártyázni. Viszont, holnap még korábban megyünk, és addig szekáljuk, amíg be nem adja a derekát.
-És ha el is megy veletek, mit vártok ettől? - szórakozottan tekergettem ujjaim között az egyik selymes hajtincsét, ő pedig nézte, mit művelek szeretett hajkoronájával.
-Hát, megszoksz vagy megszöksz alapon kéne működnie.
-Bővebben?
-Nos, mivel nem nagyon tud megszökni hajnalok hajnalán, így marad a megszoksz elv, vagyis minden nap eljön velünk, amíg meg nem nyílik nekünk.
-Jól sejtem, hogy ez a terv a te kis agyadból pattant elő? - megőrjít a mosolyával!
-Lehetséges... - pirultam el. Sosem bírtam, ha ilyen áthatóan nézett rám.
-Te jó ember vagy, Louis. - megcsókolta a homlokomat, és elvonult a fürdőszobába, egyedül hagyva engem a gondolataimmal.


Rose Trumble szemszöge
Már korán reggel fent voltam, és zöld teát szürcsölve néztem ki a fejemből. Néha, egyszerűen csak elmerülök a felhőkben, a napfelkeltékben. Különös történeteket találok ki, amit aztán minden nap egy újabb szállal bővítek, egészen addig, amíg én magam bele nem zavarodom. Akkor aztán újrakezdem, teljesen máshogy. Aznap, éppen a felhőkön volt a sor, hogy krikettben lealázzák a flamingókat, így hát szórakozottan kuncogtam magamban. Normális vagyok? Nem. Vállalom? Naná.
Hirtelen felindulásból elléptem az ablakból, ahonnan eddig bámultam az eget, és elindultam Lina szobája felé.
Lassan haladtam a faparkettán, próbáltam a lehető legkisebb zajt csapni.
Amint beléptem, megcsapott a jellegzetes epres illat. Angelina lételeme volt az eper, és a piros szín. Nem is csoda, hogy szinte minden holmija a piros valamilyen árnyalatában játszott. Barna haja frissen, bár kissé gubancosan terült szét a párnáján, Ő pedig halkan szuszogott, és még álmában is mosolygott.
Lassan mocorogni kezdett, majd kinyitotta szemeit, és álmos tekintettel nézett rám.
-Jó reggelt, anya! - nyújtózkodott, én pedig automatikusan kaptam ki az ágyból, hogy megpuszilgassam.
-Szia, Kincsem! Készen állsz a nagy kalandra? - köszöntettem a kislányom.



Rose Trumble szemszöge
Hát, igen. 22 éves létemre, van egy öt éves lányom. Nem kell egy Einsteinnek lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, valahogy 16-17 éves koromban történt a "dolog", amire nem szívesen emlékszem vissza. Nem egy átbulizott éjszaka volt, nem egy félresikerült baleset. Igazából, nem is emlékszem rá, csak nagy vonalakban.
Valahogy tél közepe felé jártunk, már egy nagyobb adag hó be is lepte az utcákat. Már korán sötétedett, én pedig szokásomhoz híven a könyvtárban kuksoltam zárásik, ami este hat órát jelentett. Korom sötét volt, de mint mondtam, megszoktam, hogy ilyen tájt érek haza. És innen kezdődnek az emlékfoszlányok.
Dübörög a fülemben a zene, szórakozottan bólogatok a szám ütemére. Megbotlok. Valaki elkap. Érzek egy csípős, eszelősen undorító szagot az orromban, ahogy egy kendőt tartanak az arcomhoz. Aztán felébredek, ugyan ott ahol elájultam. Akkor még nem tudtam mi történt, honnan is kellett volna? A szakadt ruháimnak sem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, gondolván, az eséstől szakadtak el. Aha, majdnem.
Két héten belül kezdődött a szokásos forgatókönyv. Reggeli hányás, menstruáció kimaradás, és olyan dolgokat összeettem, amire ma visszagondolva, elkap a hányinger. Anya ezeket látván elvitt egy nőgyógyászhoz, aki megvizsgált, majd kijelentette, hogy terhes vagyok. Az egy dolog, hogy az anyám leblokkolt, de én is sokkot kaptam. Én? Terhes? Mikor még a fiú fogalmát is csak a könyvekből ismerem?
Az orvos bizonygatta a maga igazát, én az enyémet, anya meg hallgatott. Aztán elküldtek egy másik vizsgálatra, ahol kiderült, hogy bizony megerőszakoltak.
Ezután jöttek a legfontosabb kérdések.: Ki tette? Mi lesz a babával? Mi lesz az iskolával? Hogyan tovább?
És a válaszaim.: Nem tudom. Nem tudom. Nem tudom. És a változatosság kedvvért.: Nem tudom.
A mai napig nem tudom mit vártak tőlem 16 évesen. A legnagyobb gondomnak az kellett volna legyen, hogy mit vegyek fel a tavaszköszöntőre, ha elhív valaki egyáltalán. Ehelyett a nyakamba szakadt egy gyerek, akit meg akartam tartani. Bizony. Nem voltam hajlandó elvetetni, és nem tudom miért. Nem a tipikus "egy élet növekszik a szívem alatt, nem lehet ilyen kegyetlen" dráma játszódott le bennem. Csupán, kíváncsi, és idióta voltam. Lina mára a legjobb dolog az életemben, akkor még csak egy ismeretlen tényező volt, amit meg akartam fejteni. Betegesen hangzik, ugye? Az is.
A terhességem első három hónapjában kötelező terápiára kellett járnom, a fiatalkori terhesség és erőszak miatt. Mindeközben levelezőn folytattam a tanulmányaimat, és elég jól haladtam. Elméletben sírnom kellett volna, vagy egyszerűen magamba fordulnom, esetleg mindkettő egyszerre. Viszont én nem éreztem magam ennyire kétségbeesetten.
A negyedik hónapig, amikor elkezdett már eléggé gömbölyödni a pocakom.
Akkor elkezdődött a teljes lelki összeroppanás. Elkezdtem emlékezni. Bár ne tettem volna! Visszajött minden apró mozdulat, érzés, és gesztus. A hányinger kerülgetett magamtól, s attól a valamitől ami a hasamban volt. Azonban, akkor már nem lehetett visszafordítani. Próbáltam, de hiába.
Az első esetet, otthon csináltam. Bementem a fürdőbe, elvettem egy pengét apa cuccai közül, és egy szép, függőleges csíkot húztam az alkaromon. A vércseppen egyesével, lassan csordultak ki, majd egyre jobban szaporodtak, gyorsabban követték egymást.
Úgy voltam vele, mindegy hogyan, de meg kell szabadulnom ettől az átkozott gyerektől.
Azzal a lehetőséggel nem számoltam, hogy az anyámnak éppen akkor támadt kedve mosni. Így azelőtt bevittek a kórházba, mielőtt elvérezhettem volna. A heg nem volt életveszélyes, és nem is maradt nyoma. Még.
Másodszorra már okosabb voltam. Nem egyből szabadítottam el a poklot, apró, de mély vágásokat ejtettem a csuklómon, vízszintesen. Ezeknek a helye ott maradt. És ott is fog lenni, egy életen át.
Ezek után csak hosszú ujjú pólóban jártam, ami felkeltette a körülöttem élők figyelmét, így ez sem sikerült.
Végül, utolsó elkeseredésem jeléül a gyógyszerekhez fordultam. Az egyik nagyon erős nyugtatóból, amiből szigorúan csak akkor szabadott volna bevennem, amikor végképp nem bírom, lehajtottam egy marékkal.
Valahogyan, ezt is túléltem. Akkor apa talált rám, a konyhakövön elterülve.
A kórházban, ahol lassan törzsvendégi kártyát kellett volna kapjak, még időben kimosták a gyomrom, így sem nekem, sem a picinek nem esett baja.
Talán valami, az emberek intellektusát meghaladó akarta így, vagy csak pusztán szerencsém volt, de túléltem. Minden próbálkozásom ellenére túléltem, mert túl kellett. Nem csak magam miatt. Ott volt Angelina, az apró magzat, akinek én voltam az egyetlen mentsvára. A szüleim miatt, akik már így is éjjel-nappal értem aggódtak, akik nem érdemelték ezt a bánásmódot tőlem. Az öcsém, akit imádok, mégis rá is hatotta ezzel az elmebeteg viselkedésemmel. És a barátaim, akikből ugyan nincs sok, ketten vannak csupán, de mindig velem voltak. Miattuk kellett élnem, mert nem hagyhattam cserben őket. Az nem én lettem volna.
Viszont, szerencsére, ez a kiborulásom csak ideiglenes volt. Az ötödig hónapra már megbántam minden babaellenes gondolatomat, a hegekről nem is beszélve!
Akkor, és ott, úgy éreztem az a helyes, pedig csak a gyengeségemet bizonyítottam vele. Elbuktam azon a próbán, de mára felálltam. És igenis megérte. Van egy gyönyörű kislányom, akiért az életemet is odaadnám. És az "apja"? Azóta sem derült ki. Őszintén? Jobb is. Inkább apa nélkül nőjön fel, minthogy egy olyan gerinctelen, aljas alakot kelljen az édesapjának hívnia.
Azóta megváltoztam. Bátrabb lettem, nem féltem az emberektől. Barátkoztam, sokkal közvetlenebb lettem az emberekkel. Azokkal pedig, akiket szerettem, még szorosabb kötelék fogott össze.
Talán furán hangzik, de hálás vagyok ezért az egészért.
Megkaptam a világ legszebb ajándékát, és visszakaptam önmagam.
Csak egy sokkal vagányabb kiadásban.


16 megjegyzés:

  1. Somaaaa te vagy a legjobb írócsaj a világon, mindig mondtam én!!!!
    Sok szeretettel: A nagyi
    Ezer puxi!!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi nagyiii <3 Majd hozod holnap a lekvárt?:3

      Törlés
    2. Viszem lyányom viszem!!!! Barack ugye? Meglepi is lesz ám hozzá, amiért ilyen jók a tanulmányi eredményeid!!!!!

      Törlés
    3. Hát én hínárra gondoltam, de a barack is jó. Csak nagyon szeles leszek tőle :/
      Jujci, megkapom a Juci kakast? *-*

      Törlés
    4. Majd ma főzök hínártot!!!!!!! Eltaláltad lyányom, Juci kakast viszek!!!!
      Puxi: Betty (Y!!!!!!) nagyi
      Utóirat: Modern nagyi vagyok mi?:3 Tudom lyányom.

      Törlés
    5. Yuum :3 <3 És nem baj ha a Juci kakas megtojja a tojást? Mert már eléggé nagy a bélcsavarodása szegénykémnek :c
      Betty nagyi a kedvenceem :3 <3

      Törlés
    6. Tudom Soma lyányom, tudom. Én vagyok a legjobb nagyi.
      Má tojt vagy huszat, nagyapád, Pisztráng bá fel is zabálta a huncutja.
      Puxim.

      Törlés
    7. Jaj, nem volt záptojás? Mer a nagypi tud ám olyat szaggantani, hogy hú. A narancs rosszat tesz a beleinek.

      Törlés
    8. Idézem "NAGYPINAK"
      Csak te vagy ilyen okos lyányom, hogy így írod.:'DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
      Puxi: Nagyi.

      Törlés
  2. Küldöm virtuálisan a Juci kakast.
    Puxim.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Megjött. Bár a nyaka lemaradt, de lehet hogy csak késik. Tudod ez a virtuális küldés elég megbízhatatlan. Képzeld, multkó' teleportáltam a Bélához, oszt' elhagytam a fülem, meg a bal kislábujjam :(

      Törlés
    2. Jah nekem még mindig hiányzik az orrom, de nem akadályoz semmiben lyányom!!!!! Üdvözlöm a Juci kakast!!!!
      Puxim.

      Törlés
    3. Na szia nagyim! Üdv a nagypapának meg a Jucinak, Hello Doki ^^

      Törlés
    4. A Dokizásért ölök...
      Puxil: Betty nagyanyád és Pisztráng nagyapád, no meg a Juci kakas

      Törlés
    5. Igaz, amugy kezdem megerteni miert belezed ki a lamat olyan profin az ebednel

      Törlés
    6. Ugye-ugye? Majd megtanitalak belezni.
      Puxillak lyanyom.

      Törlés